Nagy a felhajtás, december elseje van. Száz évvel ezelőtt éppen ezen a napon zajlott a híres gyulafehérvári román nemzetgyűlés, ahol a román küldöttek határozatot hoztak Erdély egyesüléséről Romániával. Keleti szomszédunknál centenáriumi ünnepségek, nálunk számvetés és ökölrázás. A semmiért. Ugyanis az első világháborút lezáró békekötéskor ennek a gyulafehérvári dekrétumnak semmi jelentősége nem volt.

Az vitathatatlan, hogy tragédia volt ez a magyarság számára, amit talán a mai napig nem tudtunk teljesen kiheverni, viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egyben esélyt is kaptunk az önálló, független, demokratikus, valóban polgári és modern Magyarország megteremtésére. Esélyt, amivel persze - hiszen magyarok vagyunk - ismét nem tudtunk élni. Horthyék az irredentizmus és a felkorbácsolt nacionalizmus leple alatt gyorsan visszarendezték a színpadot, és mintha mi sem történt volna - ugyan a Habsburgok nélkül -, ott folytatták, ahol abbahagyták. Elszabotált földreform, égbekiáltó szociális egyenlőtlenségek és a konktraszelektált hazai elit származási alapon történő privilégizálása.

Pedig lehetett volna másképp is. A 93 ezer négyzetkilométerre zsugorodó Magyarország egy soknemzetiségű országból nemzetállammá vált. Megszabadultunk az osztrák uralkodó családtól és az országot szétfeszítő nemzetiségi problémáktól. Lebonthattuk volna a feudalizmus maradékát és apránként elkezdhettük volna a felzárkózást a nyugati demokráciákhoz. Csak ehhez el kellett volna engednünk a "kis ország, nagy nemzet" hamis ábrándját.

Ebből táplálkozik a mai kormányzati kurzus is. Orbánék ugyan nem akarnak határmódosítást, de ugyanarra használják a külhoni magyrokat, mint szellemi-politikai elődeik: a nemzeti pátosszal szinte minden disznóságot, minden társadalmi-gazdasági reform elszabotálását el lehet takarni. A határon túli magyarság pedig mindennek nem csak az eszköze, hanem eleven emlékműve is.

Ki kellene már végre mondani, hogy vagyunk itt néhány millióan, akik nem nagy Magyarországot akarunk, hanem sikereset. Nem feltétlenül nemzetit, hanem haladót és polgárit.  Európait.